A blogomban Háromhutával, és a környékkel kapcsolatos történelmi eseményekről, érdekes történetekről, és eddig ismeretlen tényekről fogok cikkeket közzétenni, de bizonyára akad majd néhány ezektől eltérő bejegyzés is. Ha véleményed, ötleted vagy olyan témád van amit érdemes lenne megvizsgálni, írj nyugodtan. :)

Az első cikkem a háromhutai erdei vasútról szól. Jó olvasást hozzá!

Volt egyszer egy vasút..

A II. Rákóczi Ferenc által megépíttetett  majd a későbbiekben korszerűsített és áthelyezett üveggyár 1916-ban fejezte be működését. A szakmunkások távoli üveggyárakba mentek dolgozni, a település lakói pedig állattartással, földműveléssel és fakitermeléssel foglalkoztak tovább. A 20. században összefüggő egésszé vált a széleskörű és több ágazatra kiterjedő termelési tevékenység, kialakult az erdőgazdálkodás. Csemetét neveltek, erdősítettek, építették az erdei utakat, ismert volt a vadgazdálkodás színvonala, a favagyont pedig tövön adták el a fakereskedőknek. A vevő termelte ki, dolgozta fel és szállította el az értékesítésre szánt, javarészt tölgy és bükk fát. 1908-tól javult a fapiac, így az ismert osztrák Wiener Bankverein bank pénzügyi támogatásával a Greiner-cég belefogott egy 18 km hosszú erdei iparvasút építésébe, a MÁV Olaszliszka-Tolcsva állomásától az újhutai Határvölgyig. 1909. február 13-án kezdődött meg a vasútépítéssel kapcsolatos közigazgatási eljárás a tolcsvai községházán. Erdőhorváti lakosai a területek kisajátítása miatt nem támogatták a vasútépítést, és többször fellebbeztek, valamint megrongálták a vasúti berendezéseket. Így itt csak 1910. június 15-én tarthatták meg az eljárást. A hegyekben kanyargó iparvasutat alföldi kubikosok építették, több szakaszban.

A hegyeket behálózó vonalak Üveggyár állomásra futottak be, ahonnan a fővonal, a Huta-völgyön, Erdőhorvátin és Tolcsván át jutott el Olaszliszka-Tolcsva rakodóállomásig. Középhután a temető alatt, egy ,,viadukton'' át vezették a vasutat, a Huta-völgyön pedig a mai úttal párhuzamosan építették ki a vágányokat. Újhután átcserepezték a zsúpfedeles házakat, hogy a fával fűtött mozdonyok szikrája ne okozzon tüzet.

A kezdeti nehézségek ellenére a vasút megépült és üzembe is helyezték. Újhuta és Középhuta térségének letermelése után az Óhuta feletti részek következtek, de ott még több vasút építésére volt szükség. A Greiner-cég csődje után a faüzletet a Kronberger-féle Faipari Rt. vette át, és 1916-ban megépítették az Üveggyár és Dorgó közötti hegyoldalakat behálózó vasútvonalat.

A Kronberger-cég háromhutai erdei vasútjának nyomvonalai a mai üzemtervi térképen.

A Rigó Rezső által tervezett és csongrádi kubikosokkal építtetett vasút érdekessége volt, hogy a meredek terepviszonyok miatt csúcsváltók közbeiktatásával és azon előre menettel és tolatással jutottak el a szerelvények a rakodás helyére. A Tokár tetőn (103-as emelkedő - 103 ezrelék) homokkal szórták a síneket, és a hegy felőli oldal ki volt tisztítva, hogy legyen hová ugrani. A Kiskirályoson és a Bohó réten kialakított tábori telefonnal összekötött rendező pályaudvaron állították össze a vonatot. Az 5 tonnás kocsikból álló szerelvényeket 3 kisebb erdei mozdony (Frigyes, Hedvig, Sándor) vontatta le az Üveggyárba, onnan pedig egy fővonali mozdony (Barcsa és Zsigmond) továbbította a MÁV állomásra. Az iparfát a kocsikra, a tűzifát a két kocsit összefogó fagerendára rakták és naponta 26-28 kocsit vagyis 130-140 m³ fát szállítottak le. Az iparvasutat Középbérc, Punkút és István-kút térségében repülővágányokkal egészítették ki, melyeken lovak vontatták az üres kocsikat, a fát pedig bükkfából épített csúszdán engedték le az alsóbb vonalakra. 

A vasút működése alatt a meredek hegyi pályákon, és repülővágányokon több halálos baleset is történt; 1910 karácsonya után, Középhuta felett egy lejtőt követően a hasábfával megrakott vasúti lóré egy kanyarodásnál kisiklott és felborult, a kocsin utazókat pedig a fa maga alá temette. Egy csendőr őrmester meghalt, öt munkás pedig súlyos sérüléseket szenvedett. 1921. augusztusában Goldschitter Emilt, 1922 januárjában Mitró Mártát a lóvasút elgázolta. 1922 júniusában Pillér Ferenc a Meszesgödörnél, 1924 novemberében Bárány János a középbérci halálkanyarban a lóvasúton életét vesztette.

Hadifoglyok az erdőn és a vasútnál...

A fakitermelést, felkészítést, közelítést és rakodást a katonai szolgálat alól ideiglenesen felmentett hutai és környékbeli munkások, valamint fuvarosok végezték. Ha kevés volt a munkás, vagy sürgős munka volt, akkor a csendőrök az asszonyokat is kihajtották tűzifát, kis talpfát rakodni. Később a felmentettek is a frontra kerültek és helyükre erdei munkában jártas orosz, szerb, albán, olasz hadifoglyokat vezényeltek. A cég 30-40 fős fabarakkokban helyezte el őket és gondoskodott az ellátásukról. Nyáron 11-12 órát dolgoztak, csekély bért is kaptak, amit a cég kantinjában elittak, elkártyáztak. (Itt is voltak balesetek - 1917. július 4-én egy fa agyonütötte Kukusin Iván orosz hadifoglyot.) 1919-ben a hadifoglyok hazamentek, a katonák pedig leszereltek, ezért a szolnoki csatából internált vörös katonákat, Erdélyből menekült székelyeket hoztak dolgozni.

Leáll a termelés, megszűnik a vasúti fuvarozás.

A kíméletlen termelések, és tarvágások miatt 1924 végére lényegében megszűnt a fakitermelés, és a Kronberger cég 1925-ben bejelentette működésének beszüntetését...

Azt nem tudjuk pontosan, hogy a vasút meddig üzemelt, de a ,,romboló brigád" 1925 nyarán kezdte el a pálya lebontását, és ma már csak néhány helyen látható a vasút egykori építménye.

Az erdei kisvasút nyomvonala napjainkban:

Középhután a temető alatt

Az alkotóház felett

A "viadukt" pilléreinek maradványai

A focipálya felé

Mi lenne ha... 

..még a mai napig működne a kisvasút? Gondoljunk bele, hogy a szállítási feladatok mellett személyszállításra is használhatnánk, és Olaszliszka-Tolcsva állomástól, Tolcsván és Erdőhorvátin át kisvasúttal juthatnánk el Háromhutára. Mind turisztikai, mind üzleti szempontból előnyös lenne Háromhuta, de Tolcsva és Erdőhorváti számára is. Felvonatozhatnánk az Üveggyárig, majd körbezötyöghetnénk kis falunk csodálatos hegyeit. De jó is lenne! :) Ám a kisvasútnak sajnos mára már hűlt helye, a nyomvonalára pedig sok helyen ráépítkeztek vagy megsemmisült. Újjáépíteni ezért és a költségek miatt szinte lehetetlen lenne, de talán egy részét feléleszthetnénk és építhetnénk egy turista csalogató hajtánypályát.

Íme a tervek:

A középhutai temetőtől egy lejtővel indulva, az Alkotóház felé kanyarodna a pálya, majd egy új hídon át (a régi helyén) a házak felett haladna tovább a focipályáig. A pálya elején, és végén lenne egy visszafordító kanyar, illetve egy tárolóvágány a hajtányok tárolására. Középen pedig egy váltó segítségével kerülhetnék el egymást a szembe közlekedő hajtányok. A 760 mm nyomtávolságú pályán közlekedhetnének lábbal hajtós, és elektromos járgányok is, sőt szervezhetnénk olyan hajtánytalálkozókat, ahová a hobbi hajtányozók elhozhatnák saját járművüket is. A pálya mentén információs táblákat helyeznénk el, az induló és érkező állomásoktól pedig tanösvények indulnának, amik segítségével a látogatók megismerhetnék Háromhuta történetét, növény- és állatvilágát. A vasútpályához szükséges nyomvonal megvan, csak ki kellene tisztítani és néhány helyen megerősíteni. A híd pilléreit helyi kőből, magát a hidat helyi faanyagból építhetnénk újjá. A talpfákat szintén legyárthatnánk helyben, a pályát pedig az Északerdő Zrt. kisvasútjainak fölös, félretett sínjeiből fektethetnénk le. A járműparkot  vásárolt, vagy egyedileg épített hajtányokból állítanánk össze. 

Az akarat megvan, önkénteseket is biztos találnánk, már csak támogatók és az anyagi forrás hiányzik.

Aztán már roboghatunk is! :)

(Felhasznált irodalom: Háromhuta története)