Nem egy ilyen cikkel szerettem volna folytatni a blogot, de gondoltam mesélek egy kicsit arról milyen is felnőni egy ,,eldugott kistelepülésen.''

,,Milyen rossz lehet ott fiatalnak lenni, biztos semmi élet nincs."

Mondhatják azok, akik nem ismerik Háromhutát és csak azt tudják, hogy egy 140 fős kistelepülés valahol a Zemplénben megbújva. Mikor Pestre jöttem egyetemre és az újonnan megismert  hallgatótársaimnak elmeséltem, hogy hol élek, csodálkozva néztek és néhányan még betájolni sem tudták hol is lehet ez a falucska. Ezért már csak úgy szoktam mondani, hogy; Háromhután élek, a Zemplénben van Sárospatak és Tolcsva közelében. Gondoltam így hátha könnyebb lesz nekik elhelyezni képzeletbeli térképükön. Aztán közlöm velük, hogy ebben a ,,messzi Háromhutában" bizony csak 144-en élünk, mi fiatalok pedig már csak huszonöten vagyunk körülbelül. Távoli vidékekről érkező társaim még meg is értik ezt, de a pesti kollégák néhány esetben teljesen elképednek rajta. ,,144-en? Van olyan falu ahol ilyen kevesen laknak?" (Mondjuk nem lepődök meg ezen túlságosan, hiszen nekik Miskolc és Debrecen is vidék.) Van bizony, sőt van ahol még kevesebben. Itt van mellettünk például Regéc, de van az országban olyan település ahol ötvenen, vagy még tíznél is kevesebben élnek. Van aki kérdezget még erről-arról, de azt a kérdést, hogy - Mit lehet ott csinálni? - szinte mindenki felteszi. Én erre csak mosolyogva annyit mondok, hogy hidd el nem unatkozunk. Elmondhatnám nekik, hogy mi mindent csinálunk mi itt Háromhután, de ahhoz szerintem egy nap se lenne elég. :) Azért itt elmesélek néhány dolgot...

Kezdjük azzal, hogy mi vidéki (falusi) gyerekek már születésünktől fogva sokat vagyunk a szabadban, és mihelyst megtanulunk járni, már ,,szökünk" is ki a házból, de még az udvarból is. - Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy az öcsém egyszer beszorult a kiskapu alá, mert ki akart menni az utcára. :) Járni és egyedül mászkálni már tudunk, jöhet műanyag motorozás és a  (Ma már úgy látom sajnos nem gyártják azt a hagyományos háromkerekű lábbal hajtós kismotort amit mi a végletekig használtunk.) a biciklizés! Először csak a kis háromkerekűvel (nekem egy fehér küllős piros cangám volt), majd jöhet a BMX, a mountain bike és a jó öreg kontrafékes ,,nagymama biciklije." ,,Hol csavarogtatok már megint?"

Emlékszem egyszer Ricsivel bicikliztem. Ő a három kerekűvel, én meg a BMX-szel. Olyat estem valami miatt, hogy átbukfenceztem felette. Az se volt semmi, mikor néhányan lejöttünk a középhutai temetőről (akkor még nem volt lépcső), de nem ezek voltak sem az első, sem az utolsó biciklis emlékeim. :) Két tekerés között elmentünk bunkit építeni. A velem hasonló korúakkal szinte folyton bunkit építettünk, néhánynak a maradványai talán még ma is látszanak. Elhordtuk otthonról az összes szöget, kalapácsot, fűrészt és faanyagot, aminek később a szüleink nyilván nem örültek, de hát egyszer van a gyereknek bunki építési korszaka. Így múlt el a nyár, jött az ősz majd a tél. Télen pedig mit csinálunk? SZÁNKÓZUNK! De nem a hagyományos, ma már szinte mindenhol kapható szánkókkal, hanem a strapabíró vas és fa szánkókkal, Trabant tetővel, vagy bármivel ami csúszott. Az általunk Pasekának hívott pályán őrült szánkózásokat és versenyeket rendeztünk, nagy borulások és esések közepette. Egyszer csináltunk egy komoly versenyt. :) Volt rajt és cél, bóják botból, sőt még mentőállomás is, ahol Gabcsi (G. Gabriella) állt készenlétben egy szánkóval a ,,sérültek" ellátására. Egyszerre indultunk, fellöktük egymást, összekötöttünk vagy 5 szánkót és úgy jöttünk le, meg is sérültünk, de sötétedéskor felejthetetlen élményekkel tértünk haza. Azok a telek...

Mikor nagyobbak lettünk bizonyos szempontból őrültebb dolgokat kezdtünk csinálni. Csabival és Ádámmal például benzinből, csövekből és gyújtóból mindenféle bombákat meg rakétákat csináltunk amit aztán megpróbáltunk felrobbantani. Egyszer felgyújtottuk a garázsunkban valamit amit aztán alig tudtam eloltani. Azt is elterveztük, hogy a régi pedálos gokartomból motoros gokartot építünk. Szétszedtük egy régi  Romet motort, mert úgy gondoltuk annak a blokkját fogjuk beépíteni. Szegény Romet még működött, és azóta se lett összerakva...  A vadászat is nagyon érdekelt bennünket, Ricsivel és Dáviddal el is indultam egyszer vadászni a légpuskánkkal, de úgy emlékszem nem lőttünk semmit, csak felakadtam egy fára. :)

Ilyen és hasonló élmények (leírni se tudnám, annyi volt) közepette teltek el az általános iskolás éveink. (Hozzáteszem, hogy az iskolában is érdekes dolgokat műveltünk néha.) Megnőttünk, középiskolába és egyetemre mentünk, de a szünetekben és hétvégente továbbra is találkozunk..

Manapság összejárunk beszélgetni, focizunk, szalonnát sütünk, túrázunk, sátorozunk, motorozunk, vagy bulizunk. Igen bulizunk! Nem tudom, mért hiszik azt a városiak, hogy falun nem lehet bulizni, vagy szórakozni, de nagyon rosszul hiszik. :D Vannak rendezvényeink, (Anna-nap, Családi nap, Futóverseny, Farsang, stb.) van hozzá termünk és felszerelésünk, na meg persze jó féle hutai pálinkánk.

Ide bevágnám Csilla facebookon közzétett posztját (engedelmével egy kicsit módosítottam), amit épp egy buliban írt;

...160 fős kis falu ez, de mindig olyan bulik vannak, mint miamiban jófiú...    — itt: Óhuta.

Szerintem ezek a történetek jól mutatják, hogy bizony van itt élet, és ha szórakozni akarunk, akkor tudunk is. Mi nem unatkoztunk gyerek korunkban, nem ültünk napokat a számítógép előtt, és nem nyavalyogtunk ha megsérültünk biciklizés, vagy szánkózás közben.  Legyen jó, vagy rossz idő, meleg vagy hideg, mi mindig kint vagyunk. Szerintem ez így van rendjén, és remélem még sokáig így is marad! :)

De a játék, a szórakozás és a buli nem minden!  Sok városi ember nem érti, hogy mi hétvégén miért dolgozunk. Erre csak annyit mondanék, hogy a fa bizony nem vágja és aprítja magát össze...

Én büszke vagyok arra, hogy Háromhután születtem és nőttem fel. Büszke vagyok az ország egyik legszebb településére, a hegyeinkre, a házainkra, a rendezvényeinkre, az emberekre és mindenre ami Háromhuta. Remélem ezzel még sokan vannak így!

Városi társaimnak pedig azt ajánlom, hogy ne szólják le egyből a vidékieket és a vidéki kis községeket! Gyertek el hozzánk, töltsetek nálunk néhány napot és ismerjétek meg egy falu életét, hagyományait és mindennapjait. Túrázzatok, focizzatok és szórakozzatok velünk, vágjatok egy kis fát! :D Mi mindig szeretettel várjuk azokat, akik meg szeretnék ismerni településünket.

Ui.: De ha egyszer ide látogattok, meg ne kérdezzétek azt, amit egy nálunk táborozó fiatal már megkérdezett.

,,Van itt pláza?"

...

(Életünk képei - http://haromhuta.hu/fotogaleria.htm)